5ejlloret2013

A reggel 6 órás kelés nem esett túl jól. Még sötét volt. Összepakoltunk, bár nem tudtuk, hogy fogunk beférni a két hátizsákba a búvárszerkókkal, süncipőkkel, hiszen idefelé is alig tudtuk behúzni a cipzárokat. Az itt vásárolt tusfürdőt el is használtuk teljesen, a maradék sampon, szappan, naptej és egy guriga WC papírt itt hagytuk a takarítóknak. A ragtapaszt, gyógyszert, rágcsát még eltettük. Egyik nap esti utcai sétánkon vettünk egy rúd csomag édes pörkölt szotyit. Ilyet sem ettünk még, furcsa volt, de mondjuk finom. Ezt is, és az első este vásárolt kekszeket is vittük, jó lesz a repcsin falatozni. A tervezett 7 órai indulásunknak eleget téve 6:59-kor elbúcsúztunk a szobánktól, és elindult a még sötét és kihalt utcákon, ahol csak a fő utcai éjszakai Disco-k lecsengett résztvevőinek hangjait lehetett 1x-1x hallani, és csak a helyi rendőrség mászkált robogóival, és a kávézók, boltok árufeltöltése, takarítása, előkészülete zajlott. 

Buszozás

Hamar kiértünk a busz terminálra. Volt még időnk egy nagyon finom kávéra, és az utolsó ibériai sonkás szendvicsre.

Eljött az utolsó nap. Eldöntöttük, hogy a kedvenc gasztro helyek felkeresésével fogjuk tölteni, amellett, hogy csak fekszünk a parton, és élvezzük a napsütést. Igen, gyönyörű időnk volt, igazi forróság. Mivel az utolsó reggelünk volt, reggelinél megköszöntünk mindent a szállodásoknak, elmondtuk mennyire szuper a hely. És persze egy jót reggeliztünk utoljára, fánkokkal indítva a napot.

Elhatároztuk, hogy ma az isteni finom reggeli után, nem heverészgetünk tovább. Egyébként is, már előző két nap is majdhogynem a takarítónők rugdostak ki minket a szobából. Igen minden nap friss törölközőt kaptunk, felmostak, beágyaztak, és vasárnap még az amúgy nem dohányzó szobába egy hamutálat is kaptunk. (A szálloda összes szobája nem dohányzó). Ennek oka, hogy esténként az erkélyen egy sörös dobozba hamuztunk, és szombati termésünket vasárnap reggel nem dobtuk ki, hanem ott hagytuk. Mire visszaértünk a hotelbe, már egy tiszta üveg hamutál vár minket, és a sörös doboznak nyoma veszett. :) A takarítónőkkel való újabb találkozás helyett, célba vettük a Sant Clotild kertet. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy még messzebb van, mint a Fenals beach, még délebre, és nem akartunk újra hegyet mászni. Így a város felé kerültünk, gondolván emelkedők nélkül megússzuk.

Útközben megálltunk egy gyógyszertárnál, hogy fejfására vegyünk valamit, mert az a pár szem amit hoztunk, ennyi italozás után el is fogyott. Ibufrént ajánlottak, spanyol gyógyszergyár gyártja. Érdekes, hogy becsomagolták a gyógyszert ilyen papírba, mint otthon a felvágottat, azon van a gyógyszertár logója. Nem kis szatyorban adják, hanem ugyanúgy mint az én kedvencemet, a croissant. (még vagy 50x úgyis leírom.)

Meg kellett még kérdeznünk a busz terminálon, hogy biztosan megy-e szerdán reggel a korai 7:35-ös busz a reptérre. Hál istennek igen volt a válasz, és meg is vettük a jegyet előre. Mentünk tovább a térképet bámulva, hogy elérjünk a kerthez. Egy idő után mindenhol ki volt már plakátolva Clotilde-unk. Azonban nem nagyon tetszett a környék, amerre jártunk. Először sok szállodánál haladtunk el, aztán meg egy kihalt koszosabb vidéken keltünk át. Örültünk, hogy nem ezeknek a szállodáknak valamelyikét választottuk. Nagy panelek igazából, és oké, hogy van több nagyobb medencéjük, de egyrészt tömeg a kertben, belátni az utcáról, és egyáltalán nincs meg az a családias, kis eldugott felfedezésre váró hangulata, mint a Trajo-nak. Ferinek pedig igazán elege volt már az emelkedőkből :)

Santa Clotilde Gardens

Végül elértük ezt a  csodás kertet, amiről annyi szépet láttunk korábban a neten. Lloret turisztikai oldalán is a kihagyhatatlan látnivalók között szerepel. Egy kis ízelítő:

Már előző nap elhatároztuk, tudván nem lesz túl szép idő, hogy a mai napot választjuk Tossa de mar szomszéd kisváros meglátogatására. Állítólag Costa Brava legaranyosabb kis városa. Híres halászfalu volt, és minden festő ide járt festeni, Picasso is. Már szombaton megérdeklődtük a parton a Neptune hajótársaságot, hogy mikor hogyan mennyiért megy hajó Tossába. Busszal 20 perc lett volna az út, és hatod annyiba került volna, azonban ezek a hajók üvegezett aljúak, és láthatod a tengeri élővilágot hajózás közben. Én már sejtettem, hogy másik hajótársaságot is meg kell majd kérdezni, elvégre ha van Lloret Card-unk használjuk ki, és emlékeztem hogy egy más nevű hajótársaságnál van valami kedvezmény. Mondtam is Ferinek, ő mondta, hogy ha itt is lehet látni a tengert akkor oké. Reggeli után (ami szintén nagyon finom volt csupa-csokis croisant-al), és egy kis ejtőzés után, ki is mentünk a partra. A Dofi jet volt a másik hajótársaság, és nem ár kedvezmény, hanem a 15 €-s retúr jegy mellé ajándék járt a kártyánkkal. De csak 13:30-kor ment olyan hajó, aminek üveges az alja, ezt a járatot választottuk. Mivel még csak dél múlt, így sétáltunk még egyet.

Catalonia is not Spain

A mai napra került meghirdetésre a szezon végi vásár. Ez abból áll, hogy az utcai boltosok az üzletek elé asztalokra kipakolnak mindent, és apró pénzért árulják. Ennek az lett a következménye, hogy hatalmas nagy tömegnyomor volt a kis utcákon, ahol most már egyáltalán nem lehetett elférni. Leültünk egy kávézóba, de nem szolgáltak ki. Igen egyszerűen 30 cm-re ültünk a pulttól ahol ketten tettek-vettek, egy csaj mászkált ki kintre, de senki nem bagózott ránk. Így átültünk a mellette levő kávézóba. Ittunk egy kávét és ettünk 1-1 cukros finom croisant-t. Borzasztó tömeg volt, elindultunk vissza a hajóhoz. A sétány szélén volt egy pavilon, Catalonia is not Spain felirattal. Kíváncsi voltam, közelebb mentünk és kaptunk is egy szóróanyagot, amely a függetlenségre, aláírásra és szavazásra hívja fel a figyelmet. 

Eljött az első Lloret-ban töltött reggelünk. Alig vártam a büfé reggelit, egyszerűen imádom, amikor svédasztalra minden ki van pakolva, és kedvedre válogathatsz, és azok a finom márkázott vajak, na hát be is voltam sózva. Nyaggattam Ferit, hogy készüljünk menjünk, majd visszajövünk, elkészülgetünk még. Reggel 8-tól 10-ig van reggeli. Lementünk a másik lépcsőházban legalulra. 

- A hotel nagyon fura felépítésű. A bejárattal szemben a lift és egy ajtó a lépcsőházhoz. Többnyire lépcsőztünk, mivel az első emeleten volt a szobánk. Ha lifttel mentünk, az ellenkező oldalon nyílt ki az ajtó. Balra folyosó végén volt a szobánk. Már előző este keresgéltük, hogy jutunk fel az 5. szintre a medencéhez, és le a legalsó szintre a reggelihez. Kiderült, van egy ajtó a szobánktól 2 ajtónyira, ami egy másik lépcsőházba vezet, és egy másik lifthez. Na onnan lehet ezt a 2 helyszínt megközelíteni. A lényeg, hogy megtaláltuk. -

Reggeli

Meglepetés! Egy pult mögött ott a nénike meg a fiatal srác, akik a boltban dolgoztak, és akiknél bejelentkeztünk. Nagy kávéházas kávéfőző előttük, a pult körül pedig asztalok megterítve. Kértünk két kávét, mondták, hogy üljünk le, és hozzák a reggelit. Teljesen kiakadtam. De mivel épp kávét kértünk meg felmértük a terepet, mosolyogtam és nem mutattam jelét csalódottságomnak. A pult előtt volt egy kis rész, ahol paradicsomok, kolbász szeletek, dinnye, meg kivi voltak kirakva. Na meg olajok, méz, ilyesmi. De se zsemle, se tojás, se sajt semmi. Csalódottságom kicsit enyhült, amikor megérkezett az asztalhoz egy hosszúkás tányéron két nagy duci hosszúkás zsemle, alattuk 2 nagy sonka szelet és 2 nagy sajt szelet. Hozzá két pohár narancs dzsúz :), és egy kisebb tányéron 2 croissant. A megterített asztalon már ott volt kikészítve egy csomó átlátszó zacskós csomagolásos muffin féleség, és kis vaj, kis lekvár 2 féle.  Szépen megettünk mindent, isteni finom volt, a narancslé is, a kávé meg igazi különleges kakaó ízű kávé utóízzel. És itt is mint Spanyolországban tapasztaltuk máshol is, nagy adag kávét adnak nem kicsit, ha espresso-t kérsz akkor is. Azért én bevágtam volna még egy szendvicset, de a vanília pudingkrémes croissant kárpótolt. A szobába vissza térve kicsit le is pihiztünk. Az az ágy a nyaralás alatt állandóan álomba akart minket szenderíteni :)

Útra keltünk

Az előző napi eseményekből tanulva, utunkat a hotel vízi sport boltjában indítottunk, és beszereztünk 1-1 süncipőt. Tervünk az volt, hogy a Lloret strand melletti Fenals beach-re megyünk, mivel úgy tudjuk, az tisztább, és kevesebben is vannak. A Lloret beach, azaz Platja Lloret a 1,5 km-ével a leghosszabb strand, de teli volt a part szeméttel, csikkekkel, és mindig tömeg volt. Gondoltuk útba ejtjük Fenals felé a Sant Joan Castle-t is. Mivel sziklás partokról van szó, ez azt jelentette, hogy bizony fel kell gyalogolni a hegyre hogy átjussunk a túloldalra a másik strandhoz. Íme a térképen látható bal lent a Fenals strand és a két strand között a hegyen a kastély.

Úti célunk Lloret de mar, Costa Brava egyik legkedveltebb célállomása. Napok óta vártuk az indulást, készülődtünk, tervezgettük mi mindent fogunk megnézni, mely partokon fogunk fürödni. Nem maradt más hátra, mint az indulás. Az előző nap sütött sajtos kiflik becsomagolása az útra, elektromos eszközök áramtalanítása, végső összepakolás; előzetesen írt lista checkkolása (kinyomtatott jegyek, szoba foglalás, stb..). Elköszönünk a laktól, mindent jól bezárunk, és a majd szétszakadó kis háti táskáinkkal elindulunk a Quirinusplatz villamos megálló felé. Feri még azért az esernyőt is becsomagolta, hátha kelleni fog. Hosszú farmer, sportcipő, pulcsi, de a táskában már csak nyári holmik, flip flop-ok, fürdőrucik. Nem is kellett sokat várni, megvettük a Bahnhofon a reptéri jegyeket, felszálltunk a buszra, és vártuk, hogy odaérjünk.  A reptéren tudatosult csak újra igazán, hogy valóban nyaralni készülünk, nem Pestre megyünk a repcsivel, hanem bizony jóval délebbre, a napsütötte tengerpartra.