turtleke 2013.08.28. 23:06

08.23. - Érkezés Lloret-ba

Úti célunk Lloret de mar, Costa Brava egyik legkedveltebb célállomása. Napok óta vártuk az indulást, készülődtünk, tervezgettük mi mindent fogunk megnézni, mely partokon fogunk fürödni. Nem maradt más hátra, mint az indulás. Az előző nap sütött sajtos kiflik becsomagolása az útra, elektromos eszközök áramtalanítása, végső összepakolás; előzetesen írt lista checkkolása (kinyomtatott jegyek, szoba foglalás, stb..). Elköszönünk a laktól, mindent jól bezárunk, és a majd szétszakadó kis háti táskáinkkal elindulunk a Quirinusplatz villamos megálló felé. Feri még azért az esernyőt is becsomagolta, hátha kelleni fog. Hosszú farmer, sportcipő, pulcsi, de a táskában már csak nyári holmik, flip flop-ok, fürdőrucik. Nem is kellett sokat várni, megvettük a Bahnhofon a reptéri jegyeket, felszálltunk a buszra, és vártuk, hogy odaérjünk.  A reptéren tudatosult csak újra igazán, hogy valóban nyaralni készülünk, nem Pestre megyünk a repcsivel, hanem bizony jóval délebbre, a napsütötte tengerpartra. 

Cologne/Bonn airport

Már mentünk is volna be, át a biztonsági ellenőrzésen, mivel az indulásnál van egy kávézó, külön elszeparált dohányzóval, gondoltuk majd ott kávézunk, cigizünk még. Igen ám, de nem GermanWingssel, és nem Pestre repültünk, így nem is a B/C Terminalon kellett beszállnunk, megnézték a jegyet és szóltak, hogy menjünk át a D-re. Na jó, körbe sétáltuk hát az egész repteret, megtaláltuk a kaput. Már a biztonsági ellenőrzés előtt ellenőrizték a jegyeket, és volt egy kis sorba állás. A szokásos leöltözős, öv levevős, kipakolós történet után, Feri becsipogott. :) Át vizsgálták alaposan detektorral, meg végig is tapogatták, de persze nem találtak semmit. Mivel új volt számunkra a reptér ezen része, gyorsan körbenéztünk. Sehol dohányzós hely. De sebaj, leültünk, ittunk egy kávét, aztán még irány kézmosás, pisilés. És beállhattunk a sorba. Mivel a drágalátos Ryanairrel utaztunk, ahol nem szokás a hely foglalás, csak prioritás, így 1 órával indulás előtt már sor áll a kapunál, mivel amilyen sorrendben szállnak fel az emberek, olyan sorrendben lehet helyeket elfoglalni a gépen. Azt hittük a sor végére kerültünk, de mint kiderült, még rengetegen álltak mögöttünk. A gép pedig amivel mentünk, kb. akkor szállt le, amikor indulnunk kellett volna. Na jó kb 10 perccel hamarabb. Addig pedig egy zöld alagútban várhattunk, amíg átvizsgálták a gépet. Na ekkor elővettem a kaját, hogy fent a gépen már ne kelljen vele szórakozni. 

A gépen

Sikerült elfoglalnunk egy jó helyet ablak mellett. Igen ám, de mivel Feri lebeszélt a külön kézitáskáról, meg mivel a Ryanair mondjuk ki "buzi" ilyen szempontból - mindenhol lehet kézipoggyász + női kézitáska opcióval utazni, náluk persze nem, zsúfold bele a poggyászba a kézitáskád! - szóval minden ezen okokból kifolyólag, mivel kis kézitáskához vagyok szokva, és van már repülős rutinom, szerettem volna lenémítani a telefonokat, vagy repülőmódra rakni őket, csakhogy azok a hátitáskában az ülés felett felpakolva, méghozzá Feri táskája mögött voltak. NA meg is volt az első hisztiparádé. A repcsi tömve volt. A légi kísérő hölgyek a fakó sárga ruháikban pakolták le a cuccokkat az emberek székei alá, hogy a nagyobb poggyászok közül még legyen hely felpakolni. Én meg amíg kikeresgettem kinyomkodtam meg visszapakoltam a telefonokat, addig Ferit az idegbaj kerülgette, mivel mindenki a mi táskánk helyére akarta rakni a cuccát. És közlekedni sem tudtak tőle rendesen, míg ott állt, szóval igencsak kiakadt rám. "Ilyenkor jut eszembe" :) Végül csak felszálltunk. Elég nagy gép volt, hirtelen emelkedett sokat. Az út 1 óra 55 perc. Felszállás után elkezdtünk hamizni, persze már az autópályán a buszon is eszegettünk egy kicsit, elvégre korán keltünk és már délután fél 2 is elmúlt mire végül felszálltunk (13:05-kor kellett volna indulnia). Csak repültünk, és repültünk néztük a francia szántóföldeket és a közelgő hegyeket, amikor is megpillantottuk a tengerpartot. :) Fantasztikus volt, sosem láttunk még repülőről tengerpartot. És egyre közelebbről láthattuk, hiszen kb. 40km-re a parttól van a Girona repülőtér. Íme néhány kép a magasból.

Sikeres landlás - Girona Costa Brava airport

Még a magasban jóval a leszállás megkezdése előtt be kellett kötni a biztonsági öveket, de nem volt semmi necces. Ahogy elkezdtünk ereszkedni, éreztük a széllökéseket. Láttuk, hogy felhőkön megyünk keresztül, és sok a hegy-völgy, így talán ebből adódhatott, hogy örvénylett ott minden irányban minden, mindenesetre azt észre vettük, hogy nem volt egyszerű a pilótának egyenesben is meg vízszintesben is tartani a gépet egyszerre. Ahogy egyre alacsonyabban szálltunk, egyre rosszabb volt. Nem csak jobbra-balra dőlöngéltünk, vagy csak rázkódtunk, hanem fel és le is himbálóztunk, és az azért elég durva érzés amikor úgy érzed, csak a biztonsági öv tart, és a gravitáció megszűnik létezni. :) Mindezen érzések nem jönnek át ezen a videón, de azért látható, hogy nem sima landolásban volt részünk, és nem véletlen a nagy öröm taps a végén - ami már manapság annyira nagyon nem szokás leszállásokkor. 

Libegés leszállás előtt

Landolás

 

Buszozás

A leszállást követően, örömmel tapasztaltuk, hogy meg fogunk égni a napon, amíg eljutunk a szállásunkra. Pisiltünk, tourinformnál tettünk fel két kérdést feleslegesen, majd irány a buszállomás, és az újabb sorbanállás. Eredetileg 15:10-kor landoltunk volna, ebből lett kb fél 4 végül. De pont jól jött ki, mivel 4-kor indult a buszunk Lloret-ba. Sorbanállást követően fejenként 9 €-ért megvettük odaútra a jegyeket, mivel oda-vissza sajna nem lehet. MAS busszal mentünk. (Spanyolországban kb. 170 busztársaság van, ugyanazon az útvonalon - kisebb kitérőkkel - a reptérről indulva, óránként más társaságok buszai mennek, szóval azért érdemes képben lenni a térséggel, és buszokkal, ha nem akar elkeveredni az ember.) 

A buszozás igen hangulatosra sikeredett. A  második helyen ültünk, mivel az elsőt befoglalták, így képeket sem csináltunk végül. Fura volt, hogy a klíma teljesen magyar, igazi száraz levegő, nem ez a Bonni párás óceáni éghajlatos csudabogár. A növényzet is hasonlónak tűnt, csak kissé szikkadtabbak, kiszáradtabbak voltak a növények. Az út viszon kanyargott jobbra-balra, hegyre fel, hegyről le. Közben szólt a spanyol rádióban a zene, a buszsofőr meg az első helyen ülőkkel vitatta meg az aktuálisan előzni próbáló de vezetni nem tudó autósok eseteit. (Borzasztó, ahogy vezetnek). Fél órát buszoztunk, amikor már láttuk a hegyek oldalában a várost, Lloret de mar-t. Kurtán-furcsán, összevissza kanyarogva az utcákon, de megérkeztünk a buszterminálra. Nagy öröm, boldogság! Juhhé, itt vagyunk!

Első teendők a városban

A buszpályaudvaron még megrohamoztuk a turinformot, kaptunk ingyen térképet, kiderült, hogy a hölgy, amikor Bécsben volt nyaralni, átutaztak Bp.-re is, és jajj milyen szép város. Máris volt egy magyarvidéket látott biztos pontunk a városban. Segítőkész volt, aranyos volt. Megvettük a két Lloret Card-ot 10-10 €-ért, bízva abban, hogy ki is fogjuk használni a kedvezményeket. Mivel már nagyon nehezen viseltem, második körben gyorsan lerendeztük a napszemüveg vételt nekem, még ott a buszpályaudvaron. Mert ugye még költözés előtt májusban eltörtem ami volt és azóta nem szereztem be újat. A buszinfópultoknál megnéztük Figueres-be mikor hogy megy busz, hátha mégis elmennénk a Dalí múzeumba. De hülyén járnak a buszok, 2 óra oda 2 óra vissza, és a turinformos néni is mondta, hogy előre kell jegyet venni, mert sokan mennek, és betelnek az órák. Úgyhogy hiába reménykedtünk benne, hogy majd csak úgy a helyszínen is beengednek, inkább elvetettük Dalí barátunk meglátogatását. Egy kis cigi szünetet tartva, és a kapott térképet tanulmányozva, elindultunk a szálloda felé, de még hogy biztosra menjünk, gyorsan vettünk 9,5€-ért egy Nivea napozó krémet egy kirakodós kínaisnál, nehogy nagyon leégjünk, elvégre szálloda után irány a tenger rögtön. 

Hostal d'es Trajo szoba elfoglalása

Kb. 10 perces séta a busztermináltól a Carrer de la Vila, ahol a szállodánk is van, és ami a parttal párhuzamos mondjuk úgy "gagyi Váci utca". Értem ezt úgy, hogy kínais, biszbaszos, mütyürös mindenes boltok hada, 1-2 normálisabb bolttal közbe ékelve, és kb. 6 száz millió turista bambulásával párosítva. De útközbe esett a Parish Church of Santa Róma. Nagyon szép, le is fotózgattuk.

Bemenni nem lehetett épp akkor, így mentünk is tovább. Mi is, jó turistákként, bambultunk magunk elé, és mindenfelé. A keresztező kis utcákban már láttuk a partot, de megfogadtuk, hogy nem lessük meg, majd csak ha túl vagyunk a szállodán, és az átöltözésen. Addig-meddig bambultunk, hogy túlmentünk. Nem vettük észre a szállodát. Mivel csak egy ajtó. Azaz egy ajtó, ami kulcsra van zárva és a vendégek használnak. És mellette van a vízi sport boltja a szállodának, és oda kellett bemenni, bejelentkezni. 

Nagyon aranyosak voltak, a néni tudott magyarul annyit, hogy "Köszönöm" és "Igen". - Második pozitív élmény. - gyorsan ki is fizettünk mindent, megkaptuk a kártyákat, és akkor ott, tudatosult bennem, hogy nincs meg az iphone-om.

Elveszett teló

Feri kezdett ideges lenni. Elfoglaltuk a szobánkat, ami fantasztikus kis szoba volt ám, kis francia erkély féleséggel, és hatalmas fürdőszobával (írhatnám, hogy bidés, pezsgőfürdőkádas fürdőszoba, de igazából egyikre sem tartottunk igényt, így nem ez a lényeg, hanem hogy tágas). Megkerestük az iphone-om, és nem volt meg. Feri elkezdte hívni. Felvették, beszéltem vele, valami csávó Németországból, aki nem ért angolul. Kiderült, hogy fogalmunk sincs kit hívtunk fel, de nem az én német számomat az biztos. Végül Feri telefonjáról hívtuk a jó számot. Senki nem vette fel. Már lent a hotel foglalásánál beugrott, hogy a buszon még elővettem a táskából a telefont, és amikor leszálltunk, még vissza is néztem az ülésekre, hogy biztos tényleg minden meg van-e. Próbáltunk viszonylag nyugodtak maradni, azaz inkább mutatni magunkat, de elég idegesek voltunk. Tusoltunk, átöltöztünk, és elhatároztuk, hogy a part előtt elsétálunk a buszállomásra, hátha tudnak valamit. És csodák csodája, csak annyit kellett mondani a MAS busz pultjánál a bácsikának, hogy elhagytam az iphone-om. NEm is hagyta tovább mondani, már mondta is, hogy 7 órakor érkezik a telefonom a 7-es állás-ba. 7-kor a 7-esbe :) Jött vissza a busz a reptérre. Fél 6 volt. Nagyon megörültünk, hogy megvan a telefon, a buszsofőrnél jó kezekben van. Elsétáltunk egy kicsit, és vettünk Ferinek új flip-flop-ot mert kényelmetlen volt neki. Hát az én szép kis piros adidas flip-flop-om is kezdte kisérteni a lábam, sejtettem, hogy nem kellett volna, felvenni, elvégre már párszor megjártam vele. Flip-flop vásárlás közben látunk játéktermet és az utcára is játékgépek voltak kirakva. De ilyet ki látott? ipad, iphone és egyéb édességek nyerhetőek egy hupikék géppel!

fotó (4)_1.JPG 

Kis késéssel, de megérkezett a busz, a sofőr ablakához léptünk, mivel elég nagy tömeg volt. Elkezdtük mondani neki is, ő sem hagyta befejezni, hanem elmesélte, hogy egy fékezésnél a telefon előre csúszott, és akik az első helyen ültek kiabáltak fel, hogy kié az iphone, és senki nem jelentkezett érte. Hát még jó, hogy fékezett. :) de nagyon jó fej volt, vidám, barátságos, ami alapvetően jellemzi a spanyol katalónokat.

Az első tengeri pancsizás

Végre elindulhattunk a tengerpartra. Na de akkor már vegyünk magunkhoz valami innivalót. Ami nem lehet más, mint egy üveg Sangria ;) és egy kis kóla. Sötétedett, a víz hideg volt, de igazán fantasztikus volt megmártózni a tengerben! Amivel nem számoltunk: igazán kavicsos part. Feri már pedzegette, hogy nem homokos, hanem apró kavicsos itt a part. Én nem igazán foglalkoztam vele. Pedig azért még az 5-6 éves Horvátországi süncipőmet is előszedtem, bár már megsárgult és ragadt a gumis talpa, még jó is lett volna, de végül Feri lebeszélt, nem kell az. És persze be sem fért volna. Igen ám, de miután a flip-floptól a partig lesétálva hólyagos lett a lábam, amiket utána ezek a nyamvadt kavicsok (ami ha nem sebes a lábad akkor is fájdalmas történet), jól kilyukasztottak, így nyílt sebekkel lett teli a talpam lábam ujja, méghozzá rátapadt kis kavicsokkal, amiket végül a jó sós tengervíz gyönyörűen ki is csípett. Na egy újabb fantasztikus indítás így a telefonos sztori után :)
Szépen lassan visszasétáltunk a partról a szállodába. Jól olvasod, szépen lassan, mert majd bepisiltem a fájdalomtól. Mellette volt egy kis bolt, ott megvettük ami még kellett: tusfürdő, sampon, eldobható borotva, ragtapasz, rágcsa. Mivel csak kézipoggyásszal jöttünk, eleve úgy számoltunk vele, hogy ilyen kozmetikai cuccokat napozó krémet itt veszünk. Újra hotel, tusulás. Öltözés és ragtapasz és zokni és sportcipő ;) Majd elindultunk vacsora után nézni.

Magyarok spanyolországban - avagy az első koktélos vacsora

A parton van egy kis sétány rész, ahol végig teraszos éttermek, kávézók sorakoznak. Mindenhol fotókkal kint van minden kaja. Ott akartunk végig menni, elindulni az egyik végéből. És akkor megakadt a szemünk a kirakatban jópofa koktélokat ajánló plakáton. És hirtelen ott termett egy lány. Kérdezte, hogy honnan jöttünk, mondtuk, hogy magyarok vagyunk. Na kiderült, hogy ő is. Szlovákiai magyar Komáromból. És mostanában milyen sok magyar van itt. Igen szuperek a koktéljai, mi meg mondtuk, hogy ez az első napunk. Jópofa találkozás volt, mondta, ha segíthet bármiben szóljunk neki itt lesz a napokban dolgozik. Elköszöntünk. Elindultunk a sétányon, és a Latino Terrace, ahol a lány is dolgozik, volt az első. Megnézegettük a képeket, és oda jött egy spanyol figura, mit szeretnénk, honnan jöttünk. Mondtuk, hogy magyarok csak nézelődünk. Ó, Izabella tud magyarul, mondtuk hogy igen, már találkoztunk. Végül nem sétáltunk tovább, hanem leültünk ott. Izabelláról kiderült, hogy ez csak a nyári munkája, Pozsonyban jár egyetemre, és az apukája mennyire fog örülni, ha mondja majd neki, hogy újra beszélhetett magyarul. Közben legalább elmesélte nekünk milyen is az a Paela, az egyik fő nemzeti híres ételük a spanyoloknak. Rizottó és rajta rák vagy egyéb tengeri kütyü, ha pedig mixen kéred akkor csirke sertés hús is van rajta. Végül a Tortilla de patatas-t szerettük volna megkóstolni. Itthon utána olvastunk, igazából hagymával, tojással, és burgonyával összesütött omlett, jó vastag. Felkockázva kaptuk, nagyon finom volt a 2 XL-es Long Island Tea mellett. Izabella meg is jegyezte, hogy abban bizony jó sok alkohol van. :) Aztán végül kértünk még egy mexikói kajcsit, paradicsomos csípős szószos sajtos valamit. Ez is nagyon finomra sikeredett. Nagyon jól éreztük magunkat, de bántuk azért, hogy nem sikerült az egyik hintába ülni, mivel itt a rendes asztalok mellett egy sorban végig hintaágyak vannak kirakva. De sebaj, majd legközelebb, hiszen kaptunk két kis pólót ábrázoló és alakú kis kártyát, mivel minden XL méret koktél után jár 1 ilyen, és ha összegyűlik 4 db, akkor kapsz egy pólót. Gondoltuk, még úgyis visszajövünk majd valamelyik nap. 

Éjszakai séta, pizzázás, bárok és bulik a parton

Kissé éreztük az alkohol hatását, így indultunk sétálni a parton. Illetve még itthon olvastuk, hogy a 2013-as Clon Festival keretében valami spanyol pop-rock banda lép fel itt Lloret-ban este 10-kor. Meg is találtuk az 1630 méter hosszú part déli csücskében. Egy jó nagy tömegnyomorral. És persze ahogy a németekről is elmondható, úgy róluk is, hogy semmi zenei stílusérzékük, leragadtak valahol az ős korban. És igenis a Petőfi rádió kaphatna egy zenei stílus No. 1. Nobel díjat, amelyről minden ország példát vehetne. Na de elindultunk a főúton ami a partról vezet fel a város központjába. Mindenhol Disco-k mindnefelé, és kis tinik az utcán. Egy pizzázónál vettünk 1-1 szelet pizzát. Úgy sétáltunk tovább. Besétáltunk egy szálloda udvarára is, majd leültünk, és két kis csaj jött oda hozzánk, hogy megtudják merre van az Aztek Disco. Feri próbálta nekik elmondani, hogy nem tudjuk, de erre lehet mert itt nagyon sok Disco :) . Nem értették szerintem, és tovább álltak. De azért vicces, hogy annyira az oroszokra szakosodtak, hogy van CCCP Disco is. - Ancika, itt a fagyis kép a kedvedért készült, vagy 30 fagyi közül lehetett választani, és 200 méterenként volt egy fagyis a parton. :) .

És még egy galéria, mivel útközben a parton kézlenyomatokra bukkantunk, egy-egy autómárkával és nevekkel ellátva. Én nem értek hozzá, de Feri szerint a designerek nevei vannak belevésve. Íme a fiúknak néhány kép.

Lassan visszasétáltunk a Hotelbe, és kb. 5 perc alatt el is aludtunk. 

fotó (5)_1.JPG

komment

süti beállítások módosítása