turtleke 2013.08.29. 14:30

08.24. szombat - Az első teljes nap

Eljött az első Lloret-ban töltött reggelünk. Alig vártam a büfé reggelit, egyszerűen imádom, amikor svédasztalra minden ki van pakolva, és kedvedre válogathatsz, és azok a finom márkázott vajak, na hát be is voltam sózva. Nyaggattam Ferit, hogy készüljünk menjünk, majd visszajövünk, elkészülgetünk még. Reggel 8-tól 10-ig van reggeli. Lementünk a másik lépcsőházban legalulra. 

- A hotel nagyon fura felépítésű. A bejárattal szemben a lift és egy ajtó a lépcsőházhoz. Többnyire lépcsőztünk, mivel az első emeleten volt a szobánk. Ha lifttel mentünk, az ellenkező oldalon nyílt ki az ajtó. Balra folyosó végén volt a szobánk. Már előző este keresgéltük, hogy jutunk fel az 5. szintre a medencéhez, és le a legalsó szintre a reggelihez. Kiderült, van egy ajtó a szobánktól 2 ajtónyira, ami egy másik lépcsőházba vezet, és egy másik lifthez. Na onnan lehet ezt a 2 helyszínt megközelíteni. A lényeg, hogy megtaláltuk. -

Reggeli

Meglepetés! Egy pult mögött ott a nénike meg a fiatal srác, akik a boltban dolgoztak, és akiknél bejelentkeztünk. Nagy kávéházas kávéfőző előttük, a pult körül pedig asztalok megterítve. Kértünk két kávét, mondták, hogy üljünk le, és hozzák a reggelit. Teljesen kiakadtam. De mivel épp kávét kértünk meg felmértük a terepet, mosolyogtam és nem mutattam jelét csalódottságomnak. A pult előtt volt egy kis rész, ahol paradicsomok, kolbász szeletek, dinnye, meg kivi voltak kirakva. Na meg olajok, méz, ilyesmi. De se zsemle, se tojás, se sajt semmi. Csalódottságom kicsit enyhült, amikor megérkezett az asztalhoz egy hosszúkás tányéron két nagy duci hosszúkás zsemle, alattuk 2 nagy sonka szelet és 2 nagy sajt szelet. Hozzá két pohár narancs dzsúz :), és egy kisebb tányéron 2 croissant. A megterített asztalon már ott volt kikészítve egy csomó átlátszó zacskós csomagolásos muffin féleség, és kis vaj, kis lekvár 2 féle.  Szépen megettünk mindent, isteni finom volt, a narancslé is, a kávé meg igazi különleges kakaó ízű kávé utóízzel. És itt is mint Spanyolországban tapasztaltuk máshol is, nagy adag kávét adnak nem kicsit, ha espresso-t kérsz akkor is. Azért én bevágtam volna még egy szendvicset, de a vanília pudingkrémes croissant kárpótolt. A szobába vissza térve kicsit le is pihiztünk. Az az ágy a nyaralás alatt állandóan álomba akart minket szenderíteni :)

Útra keltünk

Az előző napi eseményekből tanulva, utunkat a hotel vízi sport boltjában indítottunk, és beszereztünk 1-1 süncipőt. Tervünk az volt, hogy a Lloret strand melletti Fenals beach-re megyünk, mivel úgy tudjuk, az tisztább, és kevesebben is vannak. A Lloret beach, azaz Platja Lloret a 1,5 km-ével a leghosszabb strand, de teli volt a part szeméttel, csikkekkel, és mindig tömeg volt. Gondoltuk útba ejtjük Fenals felé a Sant Joan Castle-t is. Mivel sziklás partokról van szó, ez azt jelentette, hogy bizony fel kell gyalogolni a hegyre hogy átjussunk a túloldalra a másik strandhoz. Íme a térképen látható bal lent a Fenals strand és a két strand között a hegyen a kastély.

fotó (19).jpg

De mire kipihentük a reggelit, és megvettük a süncipőket, addigra kezdtünk kicsit megéhezni. Elindultunk hát a sétányon (kb. a közepénél volt a kis utca ami a Hotelünk utcájából nyílt és összekötötte a Hotel bejártatát ezzel a sétánnyal). Gyönyörű pálmafás sétány a parton, ami mentén a sok-sok éttermi és kávézós terasz van.

A parton betértünk egy kávéra egy szendvics bárba, ahol nem is akármilyen szendvicset ettünk :) És újra nagyon finom tejes kávét ittunk.

A halász felesége

Majd tovább haladtunk célunk felé, miután a délelőttöt már el is töltöttük. A Lloret beach déli részénél a sziklás parton egy kiépített sétány vezet Cala Banny-ig. A sétány maga a szikla szín és anyagvilágához igazodik, nagyon szép összhangot teremtve a tájjal.

Itt emeltek egy emlékművet, Dona Marina-nak, a "Halász felesége"-nek, egy bronz szoborból. Ő üdvözli a tengerről ide térőket. Mint utólag utánaolvastam Lloret Vénuszának hívják a szobrot, és aki megérinti a lábát, amikor kinéz a horizontra, teljesül egy kívánsága. Ezt nem tudtuk, és nem is kívántunk, de már csak maga az, hogy épp ott lehettünk egy kívánságunk teljesülése volt. ;)

A Cala Banny egy kis öböl. Cala-nak hívnak minden öblöt, beach-et, egyebet, amihez kb. ellehet jutni, és jól jársz vele, ha felkeresed. :) A legszebb helyek Costa Brava-n ezek a Cala-k, mivel sokkal érintetlenebbek, mint a kiépített beach-ek, és persze minél meszebb találsz egyet egy turista várostól, az annál inkább elhagyatottabb, tisztább és szebb lesz. Na ez a Cala, annyira sziklás, hogy nem fürdésre való, de csodás nyugodt part, amit kihasználva, egy hangulatos kis étterem-kávézó is nyílt itt. Gondoltuk, ide még visszajövünk majd.

Borzasztó meleg volt, alig vártam, hogy a tengerhez érjünk, de még rengeteget sétáltunk fel, át a hegyen, erdőn bokron keresztül. Feri készített is videót, mert a kilátás az bizony innen is páratlan volt.

Végül elértük a Sant Joan kastély-vár romját, amely persze délután 1-kor zárva volt. Majd 5-kor nyit. Na szép. Sétáltunk tovább lefelé hosszú lépcsőkőn amik utcákat kötnek össze. És végre elértük a partot. Már láttuk a strandot, amikor találtunk egy árust, ahol jó áron tudtunk búvár szemüveget és pipát is venni. Kiválasztottuk, ki is bontották, hogy felpróbálhassuk. Persze kiderült, hogy az én fejemre más kell. :) de kaptam egy tökéletesen passzolót.

Fenals Beach

Végre, süncipővel, búvárfelszereléssel élvezhettük a strandolást. Sokkal tisztább volt a part, bár itt is jó sokan voltak. De a látvány a víz alatt! Fantasztikus! Kár, hogy nem tudtuk lefotózni, rengeteg halacska volt közel hozzánk, volt pici átlátszó rajban, nagy színes, és olyan is amelyik olyan nagy volt mint a fél karom. Himbálózdtak együtt a hullámokkal, ahogy mi is. Nagyon sós volt a víz, és búvárkodás közben csak felfeküdtünk a vízre és meg is tartotta a testünket a víz felszínén, mindenféle úszó mutatványok nélkül. Így csak lebegtünk és élveztük a halacskák bamba tekintetét és tátogását, a tiszta átlátszó vízben néhány centire előttünk. A part itt egy picit talán lassabban mélyült, mint Lloret-nál, itt olyan 3 méterig mertünk bemerészkedni a vízbe :).

Napoztunk, éreztük is, hogy kezdünk leégni. Jól jött a napozókrém. A második fürdésnél voltam olyan ügyes, és eltörtem a búvárszemüveg pánt tartóját. Még próbáltuk megoldani a helyzetet, de nem ment, így teljesen eltört végül. Hálistennek már kezdtem fázni, fáradni, így mondhatni épp jókor. Már ha lehet ezt mondani. Igyekeztünk még megszáradni a parton, mert kezdett csúnyán felhős lenni az ég. A sörök is elfogytak, így pár óra strandolás után elindultunk visszafelé. Feri kitalálta, hogy vigyük vissza a búvárszemüveget, hátha kicserélik. Nekem nem sok kedvem volt egy ilyen szituhoz, de valóban, így 13 € kidobott pénz lenne. Hát visszamentünk, és a csávó magyarázott is össze vissza, hogy mi vagyunk a bénák, meg ő megpróbálja visszaküldeni, de ha nem veszik vissza, akkor ő bukja a zsét, stb. De végül kaptunk egy vadi új szemcsit és pipát is. Pedig a másik pipával nem volt gond, és már a foglenyomatom is rajta volt. Na megvolt a mai Évis sztori is. Indultunk vissza a várrom felé, fel a hegyre.

Sant Joan's Castle

Hál istennek nyitva volt Sant Joan várromunk. Fel is gyalogoltunk, és végre először használhattuk a Llore Card előnyeit. Bár a csajszinak fogalma sem volt róla mit akarunk, valami Passport-tot akart behajtani rajtunk, de végül elfogadta a kártyát, így a 3 € -s belépődíjat nem kellett kifizetnünk. A torony körül régészeti ásatások nyomai voltak, és habár már onnan is szép volt a kilátás...

... egyértelmű volt, hogy felmegyünk a torony tetejére. Na de azért nekem még mindig tériszonyom van, és mégis hogy lehet biztonságos egy ilyen csiga lépcső, amit kb. semmi nem tart csak az oldalfal? Tettem fel okoska kérdésem ;)

Megérte, a kilátás gyönyörű volt odafentről. El is időztünk egy kicsit. Végül esni sem esett az eső. Mindenképp megérte feljönni ide. És nem is voltak turisták, egy anyukával és kissráccal találkoztunk a toronyból kifelé jövet. Talán elég sok a lusta turista, vagy csak tengerpartozós, vagy akik már jártak itt korábban. Máshol is tapasztaltuk a turisták tömegének hiányát, aminek azért örültünk is, mint új felfedezők.

A vissza úton sétálva, Feri kicsit besózva "Menjünk fel ide is, másszuk meg azt is!" :), itt épp Cala Bannys-nál, a kis parti sziklákon zsonglőrködött:

Majd leültünk lábat lógatni, és 10-20 percet ücsörésztünk, néztük a vizet. Elgondolkoztunk a világ értelméről, vagy éppen csak bambultunk ki a fejünkből. Fantasztikus érzés volt, mintha megtisztulna az agyunk. Csak meredsz a vízre, az csobog minden hullámzásnál újra és újra, és újra. Megszűnik minden hétköznapi gond, probléma, kérdés, teendő, feladat, gondolat. Csak te maradsz és a víz. 

Vacsora

Visszatérve a szállodába, még meglestük a tetőéri medencét, mivel este 8-ig van nyitva, és előző nap, amikor feltérképeztük a hotelt, már zárva volt. Ez sem semmi, gyorsan meg is mártóztunk benne. Majd újra tusolás, hajmosás, átöltözés. Irány a vacsora. Mivel eléggé beborult már, valami közeli helyet kerestünk. Így jutottunk el az Ocafé-ba. Ahol egy mennyei Tapas menü M-et ettünk. Ez állt oliva bogyókból, paradicsomos kenyér szeletekből. Ilyen pizza kenyér féleség volt, és szó szerint paradicsom lével megkenve, vagy hogy is mondjam, igazi paradicsom karikák lehettek rajta, és annak a levében ázott a kenyér puha felső része. Nagyon finom burgonya, egy kicsit édeskés paprikás szósszal, és saláta mix, az igazi ibériai sonka szeletekhez. Járt a menühöz fél liter Sangria is. Itt ittuk a legfinomabb sangriát egész utunk alatt. És akár illik, akár nem, az eper darabokat mi kiettük a kancsóból. :) Nem értük be ennyivel, mennyei desszertet is választottunk. Fantasztikusan finom volt, és igen a kínálatból nehéz volt választani. 

Esti séta északabbra

Mire a desszertet ettük, már szemerkélt az eső. De mire befejeztük el is állt. Így még tettünk egy röpke sétát a parton északi irányba, hiszen még be sem jártuk a Lloret beach-et teljesen. A part mentén a MOLL azaz a Lloret szabadtéri emlékművek - szabadtéri kiállításként, nyitott kiállításként emlegetik, -  részeit láthattuk. Az északi rész központjában bazárosok voltak jelen, és épp megszólalt egy számomra ismerős hang, az a bizonyos indián zene. :) Ők voltak, akik 7-8 éve Pesten az Örs vezér terén is zenéltek, és megvettem a lemezüket. Apache vagy mi a nevük. A zene és az emberek ugyanazok, ami változott, hogy most már nem öltöznek be indián szerkóba. Közeledtünk sétánk végéhez, a szemerkélő esőtől menekülve, visszasétáltunk a szállodába, és hamar el is aludtunk. 

 

komment

süti beállítások módosítása