5ejlloret2013

Elhatároztuk, hogy ma az isteni finom reggeli után, nem heverészgetünk tovább. Egyébként is, már előző két nap is majdhogynem a takarítónők rugdostak ki minket a szobából. Igen minden nap friss törölközőt kaptunk, felmostak, beágyaztak, és vasárnap még az amúgy nem dohányzó szobába egy hamutálat is kaptunk. (A szálloda összes szobája nem dohányzó). Ennek oka, hogy esténként az erkélyen egy sörös dobozba hamuztunk, és szombati termésünket vasárnap reggel nem dobtuk ki, hanem ott hagytuk. Mire visszaértünk a hotelbe, már egy tiszta üveg hamutál vár minket, és a sörös doboznak nyoma veszett. :) A takarítónőkkel való újabb találkozás helyett, célba vettük a Sant Clotild kertet. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy még messzebb van, mint a Fenals beach, még délebre, és nem akartunk újra hegyet mászni. Így a város felé kerültünk, gondolván emelkedők nélkül megússzuk.

Útközben megálltunk egy gyógyszertárnál, hogy fejfására vegyünk valamit, mert az a pár szem amit hoztunk, ennyi italozás után el is fogyott. Ibufrént ajánlottak, spanyol gyógyszergyár gyártja. Érdekes, hogy becsomagolták a gyógyszert ilyen papírba, mint otthon a felvágottat, azon van a gyógyszertár logója. Nem kis szatyorban adják, hanem ugyanúgy mint az én kedvencemet, a croissant. (még vagy 50x úgyis leírom.)

Meg kellett még kérdeznünk a busz terminálon, hogy biztosan megy-e szerdán reggel a korai 7:35-ös busz a reptérre. Hál istennek igen volt a válasz, és meg is vettük a jegyet előre. Mentünk tovább a térképet bámulva, hogy elérjünk a kerthez. Egy idő után mindenhol ki volt már plakátolva Clotilde-unk. Azonban nem nagyon tetszett a környék, amerre jártunk. Először sok szállodánál haladtunk el, aztán meg egy kihalt koszosabb vidéken keltünk át. Örültünk, hogy nem ezeknek a szállodáknak valamelyikét választottuk. Nagy panelek igazából, és oké, hogy van több nagyobb medencéjük, de egyrészt tömeg a kertben, belátni az utcáról, és egyáltalán nincs meg az a családias, kis eldugott felfedezésre váró hangulata, mint a Trajo-nak. Ferinek pedig igazán elege volt már az emelkedőkből :)

Santa Clotilde Gardens

Végül elértük ezt a  csodás kertet, amiről annyi szépet láttunk korábban a neten. Lloret turisztikai oldalán is a kihagyhatatlan látnivalók között szerepel. Egy kis ízelítő:

Újra érvényesítettük a Lloret kártyánkat. így még 5-5 eurót spóroltunk meg fejenként. És itt végre kaptunk passport-ot is. Ebben volt az az 5 hely, amit ingyen megtekinthetünk, és ha bemutattuk a passportot akkor kitépték belőle a jegyet. 

Gyönyörű és óriási volt ez a kert. Nagyon beleszerettünk, gyönyörű és hatalmas karbantartott fák bokrok, virágok, és a kilátás a Boadella beach-re, azaz Cala Boadella-ra. Nem titok, hogy ez volt a következő úti célunk.

De előtte még végig sétáltunk a kertben, felfedeztük minden zugát, meg-megpihentünk, egy fát is átöleltünk :) Íme a teljes galéria:

Majd elindultunk a Boadella beach-re. Közvetlenül a kert mellett egy erdőn át vezetett az út az eldugott tengerpartig. Valóban igazi "Cala", azaz az én jelentésértelmezésem szerint, egy kis part, amely hangulatos, csodás, és szintén "not to be missed".

Kávézással, sörözéssel indítottunk, hogy kipihenjük a reggeli pár kilométeres sétánkat. Közben sajnos a szél egyre jobban kezdett fújni, de ezen a helyen ez nem számított.

Egyre hidegebb lett, de semmi nem vehette el a kedvünk az 1-2 órás kis búvárkodástól. Azonban a parton a helyünket keresve vettük észre, hogy itt nudisták is vannak. Azt se tudtuk hova nézzünk/ne nézzünk. :)

Igazán más volt az összbenyomása, mint a többi partnak. Valóban természetközelibb volt, és habár voltak jópáran, mégis turistamentesnek érezhettük a korábbiakhoz képest. Sokkal izgalmasabb, felfedeznivalóbb zátonyok, sziklák, és hullámok. Búvárkodás közben elúsztunk a déli csücsökhöz. Ott volt több vízalatti zátony is. Így végül oda költöztünk közel a parthoz a szikla falához, így videókat is tudtunk készíteni vizes mutatványainkról.

Természetes, hogy a kis sziklákra is felmásztunk. Itt csak pár méter után mélyült nagyon a víz, de ha két zátony vagy szikla között vagy éppen, akkor ott bizony sokkal jobban örvénylik a tenger a hullámzáskor. Ha búvárkodsz akkor addig okés minden, míg nem látsz fehér habot, csak az átlátszó vizet. Ha már habzik, nem tudhatod épp a hullám merre sodor, és mi van a habok mögött pár centire. A feltérképezés során meg is találtuk azt a határt aminél beljebb a többi sziklához, a szikla fal mellé nem is merészkedtünk be. Jobb a biztonság, és így is kiélvezhettük a búvárkodás csodás vízalatti látványosságait.

Azért figyeltünk is egymásra. De persze Ferinek így is bibis lett az ujja. A sziklára felmászva egy kagyló megvágta, épp a körömágybőrénél. Mondhatni jókor, ugyanis épp indulni készültünk. Borzasztó hideg lett, törölközés gyors átöltözés mielőtt ránk fagy a ruha. Elkezdett szemerkélni az eső is, elég nagy cseppekkel. Így hát elköszöntünk Boadellától, és a szemerkélő esőben a part elhagyásakor, még oda mentünk a Lifeguardosokhoz, ahol ellátták Ferit, kapott jódos sebtapaszt a bibijére. :) Aztán pedig nagyon vigyáztunk, hogy nehogy valami hozzá érjen, és nehogy vizes legyen :)

El Romani Tapas-ok

Szemerkélő esőben indultunk vissza a városba. Két opció volt, vagy elérjük az El Romani Tapas különlegességeket kínáló kávézót a szállodánktól nem messze, vagy ha elkezd szakadni, gyorsan beülünk valahová útközben. Húzta az eső, ameddig húzhatta. Kb. 200 méterre a célállomásunktól kezdett el igazán esni. Így kicsit eláztunk. De azért nem tartott sokáig. Az El Romani-t a Lloret katalógusból néztük ki, mint az egyik legjobb hely a városban. És igen, én igenis úgy voltam vele, ha veszünk egy ilyen kártyát, akkor használjuk is. A kártya ugyanis nem csak kiállítások, látnivalók megtekintését szolgálja, hanem gasztronómia, egyéb bolti vásárlási, és vízi sportokbeli kedvezményeket is nyújt. Az El Romani-nál 1 Tapas, ami nem más mint falat, bár elég sok mindenre használják a spanyolok. Tehát 1 Tapas és egy ital ingyen van. Mi kértünk fejenként 2-3 Tapast, és egy csokis és egy sima croissant tapas-t. Tapas-nak hívom mert olyan picikre voltak sütve azok is, kis cuki croissant-ok. :) Feri egy finom vörös teát, én pedig egy narancslét ittam. Leültünk egy asztalhoz, majd visszasétáltunk a bejárathoz a pulthoz, mivel nincs étlap, ott kell válogatni és kérni a tapasok közül. Majd vissza az asztalhoz. Hozták is gyorsan. Nagyon finomak voltak tény és való. Az ibériai sonkás valami barna krémmel volt megkenve, amitől igazán pikánssá tette a falatkát. Sejtettük, hogy nem fog pincér jönni, hogy fizessünk, így az ebédet letudva kifelé menet szóltunk, és fizettünk. Kicsit hülye megoldás, és annyira nem volt hangulatos hely. Valamint valószínűleg a kedvezményünket sem vonták le, pedig a kártyákat is bemutattuk. Sebaj, azért egy ízlelést megért.

Coast Walks - Maritime Museum

A szállodában letusoltunk, átöltöztünk melegebb ruhákba, és alig vártuk a még mára tervezett északi parti sétát. Az egész terngeparton végig vezet Tossa de mar-ig a gyalogos sétány. Az alábbi térképen láthatóak a túra útvonalak. Szombaton a Fenals Beachre a piros vonalon mentünk, és visszafelé a Sant Joan Castle-t is érintve. Lakni középen az 1-es pont mögötti kis utcában laktunk a Trajo-ban. Ma délelőtt a szintén a piros vonalon mentünk le a 10-es pontig Boadelláig, bár nem a kastélyon át, hanem annál a résznél a város felé kerülve. És most indultunk el végre a kék vonalon északra. 

A kék vonal első pontja a Maritime Museum. Még bonni elindulásunk előtt elhatároztuk, hogy nem fogjuk megnézni, mivel nem érdekel minket. Ma mégis úgy éreztem, milyen jó lenne bekukkantani. Úgyis ingyen van Lloret Carddal. Ferinek nem sok kedve volt, de végül belement. Igen modern kiállítást láthattunk Lloret tengerészeti történetéről, a hajókultúráról, hajós életről, és hogy a történelem során hogyan jutottak el és jöttek vissza Kubából, Nyugat-Indiából.

A képek között látható integető néni és bácsi egyfajta kivetített árnyék videó. Egy egész sor történetet meséltek így el a tengeri életről:

És nagyon frappánsan mutatták be a tengerészek útvonalait is:

Végső soron nagyon örültünk, hogy ide is bekukkantottunk. Következett az est fénypontja. Sétáltunk tovább a kék túraútvonalon, ha minden igaz, egészen a 24-es ponttal jelölt Cala-ig. Gyönyörű látvány volt a sziklaperemen sétálgatni egészen a Lloret beach északi csücskétől (aminek a csücske már valójában a Sa Caleta strand), a D'en Plaja Castle-en át sziklákon, kilátókon keresztül egy icipici strandig. A D'en Plaja Castle valójában egy vár ház, amit a Gironai gyáros építtetett, Narcis Plaja-nak hívták. Ebbe bemenni nem is lehet, csak kívülről látványosság. És igen láthattok egy táblácskát Túró Rodó irányát jelölve. :) Vajon mi jutott eszünkbe?
El sem hiszi az ember, hogy valóban itt jár, mintha csak utazási irodák képeit lapozgatnánk. De valóban, igen itt voltunk, és gyönyörű volt.

A Cala-nal megálltunk, hallgattuk és néztük a tengert. Csak bambultunk újra. ;) Majd egy nagy levegőt véve indultunk vissza, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk Lloret-ba. Mert azért meg kell mondjam voltak elég meredek részek. Volt egy kapu is, ami nyitva volt, de rajta egy nagy tábla omlásveszélyt jelezve. Lloret oldalán írták is, hogy le van zárva az út, de hál istennek semmi ilyesfajta jelenséget nem tapasztaltunk.

Mushroom or not mushroom?

Ez itt a kérdés. A part északi csücskén választottunk ma éttermet. Pizzéria és étterem, de elég jól szituált pincéreket láttunk, és gondoltuk kipróbáljuk. Bizony jól is jártunk. Először lentre ültünk kint, magán a sétáló részen, hogy most először a tengerre nézve tölthessük el a vacsoránkat. A széles választékból igen nehezen sikerült dönteni, hiszen nagyon sok finomságot kínáltak. Végül előételnek választottuk a ház indítóját "hous starter", ami igencsak húsosnak bizonyult. Feri ételválasztása kisebb bonyodalmat okozott. Beaf steaket kért sültkrumplival. Igen ám, de pincér problémázott, hogy krumpli és gomba vagy zöld paprika vagy vega. Nem értettük igazán, mondta Feri hogy legyen vegyes köret. Csak tovább problémázott és mushroomozott, végül megmutatta az étlapon, mit nem értünk. Nem csak köretet, hanem szószt is kellett választani. Ááá, így már értjük. A pincér bácsi javasolta továbbra is a mushroom, azaz gomba szószt. Feri gyorsan döntött, sült krumpli és zöld paprika szósz. A bácsi összehúzta a szemöldökét és elment.

Természetesen Sangriáztunk újra, és közben eldöntöttük, hogy felülünk a teraszra, mégiscsak szebb a kilátás, nagyobb az asztal, jobban elférünk, tudunk egymással szemben ülni. Az egyik pincér segített is felpakolni. Megérkezett az a bizonyos húsos előétel. Főtt tojás és saláta mellett sonkák, szalámik, tonhal, olivabogyók és egy kis sajt volt a vacsora indítónk. Majdhogynem jól is laktunk vele. Aztán jött a meglepetés. Az én kemencében sült bolognais lasagne-m, és Feri mushroomos steakje. Igen végül már nem is az a pincér bácsi szolgált ki minket, de valószínűleg úgy volt vele, hogy bolondok ezek, gomba szósz kell nekik. :) Hát gombaszószos lett. A következő meglepetés az volt, hogy a bolognais lasagne-ből kihagyták a bolgonais szószt. De komolyan hús és sajt. Nem mondom, soha nem ettem még ilyen puha omlós, hólyagos sült sajtos lasagne-t, de azért a szószt egy cseppet hiányoltam belőle.

Parti séta

Jóllakottan még sétáltunk a parton egy nagyot. Azt is megállapítottuk, hogy itt bizony nem lennénk helyszínelők. Csak nézd meg a képet és mond meg, ugyan milyen lábnyom lenne felfedezhető? Be is ültünk egy bulisabb tengerre néző bárba, de végül nem kértünk semmit és tovább álltunk. Kipróbáltuk inkább az életmentők óriás székeit. Nagyon vicces volt a fel és lemászás. :) Nem tudom hogy lehet életet menteni, ha a létra fokok között 3-4 foknyi különbségek vannak, és bizony percekig tart fel és lemászni.

Én már biztos nem tudnék annyit várni. ;) Bár nem láttuk, elképzelem, hogy bizonyára úgy szökkennek le, vagy egyenesen leugranak a kavicsos partra mint anno a Baywatch filmhősei :) Na ki emlékszik még? Az urak kedvéért David helyett Pam emlékeztethet néhány jelentre: