5ejlloret2013

Eljött az utolsó nap. Eldöntöttük, hogy a kedvenc gasztro helyek felkeresésével fogjuk tölteni, amellett, hogy csak fekszünk a parton, és élvezzük a napsütést. Igen, gyönyörű időnk volt, igazi forróság. Mivel az utolsó reggelünk volt, reggelinél megköszöntünk mindent a szállodásoknak, elmondtuk mennyire szuper a hely. És persze egy jót reggeliztünk utoljára, fánkokkal indítva a napot.

Semmittevős strandolás

Gyorsan össze szedtük a holminkat, és már indultunk is ki a partra. Nem mentünk semerre, csak kisétáltunk a kis utcán, hogy minél hamarabb strandolhassunk. Azonban akkora tömeg volt, hogy bármerre néztünk, sehol nem volt kedvünk lecuccolni. Végül egy igen egyszerű döntést hoztunk, az egyik parti bár mellett, ahol épp álltunk, béreltünk két nyugágyat napernyők nélkül. 6 € volt egész napra a kettő. Ami, ha  a balatoni árakat nézzük elég olcsó. ÉS látszott, hogy körülötte össze van gereblyézve a homok, nem szemetes, előttünk, mellettünk 1,5-2 méterre voltak nyugágyak, így senki nem volt túl közel. De persze olyan nyugágyat választottunk, ahol szép fiatal csajok napoztak körülöttünk. :) Így Ferinek tökéletes volt a kilátás, nem csak a tengerre ;). Bár az orosz csajok elég mogorvának tűntek egész nap, nem is fürödtek, meg nem is beszéltek, teljesen be voltak fordulva. A németek meg épp az ellenkezője. Be is szaladtunk a vízbe, süncipő és búvárfelszerelés nélkül. Csak úszkálni. De borzasztó gyorsan mélyült a víz, és elég nagy hullámok is voltak. Azért úszkáltunk egy keveset, röhögtünk másokon, akiket partra dobtak a hullámok matracostól mindenestől. Vizesen kifeküdtünk a napra, hogy megszáradjunk, és élvezzük a nap sugarait. Nagyon jó ötlet volt a nyugágy. Épp a doboz sörünket ittuk, és rágyújtottunk, amikor a nyugágyas csávó ott termett két ecolilla-val. Ez az ecolilla, ilyen papírból hajtogatható tölcsér, amit megtölthetsz kaviccsal, leszúrhatod a földbe, és hamuzhatsz bele, gyűjtheted benne a csikkeket. Ezzel elkerülve a szemetelést. Nagyon praktikus. Még Boadellán láttam egy dobozt, amiből vettem egy ilyet. Mi nem használtuk, mert a söröz dobozba gyűjtöttük a csikkeket. De most azért a parton jól jött. És ebből látszott az is, hogy figyel a nyugágyak tisztaságára az emberke. Sajnos mint kiderült, nem beszéltünk össze, és egyikünk sem hozott a strandra telót. Így nem tudtunk igazi tengerparti napozós képeket gyártani, vagy épp a tömeget prezentálni. Ezt az ecolilla-t lefotóztam még a szállodaszobában előző este, íme így néz ki, és + egy kép a netről a használat módjáról összehajtogatva. Szerintem igenis elismerésre méltó, hogy ingyen gyártják ezeket az önkormányzatok, és kiteszik őket, hogy bárki használhassa. Nem csak a part esztétikai élménye miatt.

Érdekes módon, kb. 1 óra elteltével kezdtem unatkozik, és elfáradni a krémezésben, napozásban, fekvésben és bámészkodásban. Biztos az előző napok hatása, de igazán mehetnékem volt. Ennek a vége az lett, hogy elkezdtünk beszélgetni Ferivel, és el lettem küldve a bárba italért. A kívánság az volt, hogy hozzak valamit, ne üljünk be, hanem a parton koktélozzunk, vagy sangriázzunk. Így hát odamentem a pulthoz, elmondtam a kívánságot egy igazi spanyol pincérnek a pultnál. Na odajött még 3 csávó a pult túlvégéről. "prararar? Prararrarar? Prararara?" hangzott a kérdés szinkronban vigyorogva. Illedelmes turistaként kérdeztem vissza: "Sorry?. Hirtelen elnémultak, végül egy csávó szólalt meg angolul, kérdezte, hogy mi a nevem?. Először nem értettem, de láttam hogy írná a cetlire, amire egyébként az asztalszámot írják fel és a rendelést, csak ugye én az egyik pultnál álltam. Mondtam, hogy "Eva". - Arra már rájöttem, hogy az "Éva"-t valamiért sehol sem bírják kimondani, így már simán csak le "Eva"-zom magam én is, mint hogy értetlenkedés legyen.

-- persze a németek é-sek, és simán csak "Éfá", ahogy a németeknél is van ez a név, mivel ugye a v-t f-nek ejtik. A Puskás meg persze mindenhol a világon "Puszkász" rövid á-val. De még mindig jobb mint Feri német "Orfát"-ja röviden ejtve az á-t. :) --

Na erre elindult a találgatás, "Eva! Where are you come from? from Ukraine, from Russia?" ment a találgatás kacsintgatva. Mosolyogva mondtam, hogy Magyarországról, erre mindenki elkezdett örülni, spanyolul karattyolni, még kezet is kellett fognunk, hogy milyen jó, hogy megismerkedtünk. Na gondoltam magamban, itt vagyok egy bikiniben, napszemüvegben, körülöttem 3-4 pultos/pincér, mindenki szeretne kiszolgálni, de egy év múlva sem kapom meg azt az 1 liter Sangriát. :) Na de azért végül meg lett, szívószállal, gyümölcsökkel, jégkockákkal, ahogy kell. Feri örült is nagyon, hogy teljesült a vágya, a tengerparton a nyugágyon fekve, napozva, hozom neki a hűsítő Sangriát. Én is örültem volna ám, ha valaki hozza nekem a koktélt, vagy italt. Így kb. 1 órával később, miután láttunk sétarepülőt, egy majdnem napfogyatkozást, mivel annyira közel volt a hold a naphoz; és kiveséztük a parti bénán táncoló embereket, egy turbános srácot, aki közvetlenül a víz mellett ült tűző napban, nadrágban, pólóban fekete turbánban, napszemüvegben és a turbánon még egy sapkát is viselve; elbeszélgettünk a múltunkról, jövőnkről és az élet nagy kérdéseiről.....tehát mindezek után felmerült bennünk a vágy egy újabb Sangria után. Nem volt kedvem még egy kört futni, de Feri erősködött, meg, hogy engem már ismernek. Így végül megint én mentem a bárba, már elég volt csak annyit mondanom, hogy "One more, please". Az előző körös ismerkedésnek, és persze a borravalónak, amit hagytam meg volt az eredménye. Mivel kértem egy zacskó chipset is, a srác gondolta meglep, és kaptunk grátiszként egy 2dl-es műanyag pohárban minden féle jót. Földi mogyorót, egyéb pörkölt magvakat, meg még néhány számunkra ismeretlen rágcsálni való volt összekeverve. Feri meg is mondta: "Na látod?". Rágcsálás közben vettük észre a fejünk felett gyülekező felhőket. A városból a partig hatalmas sötét felhők voltak, de a parton lévőket még sütötte a nap. Fürödtünk még egy utolsót a tengerben. A hullámok már nagyobbak voltak, a szél is fújt. Megszárítkoztunk egy kicsit, és el kezdett esni az eső. Már lassan egyébként is mentünk volna, így pont jó volt, hogy a délutánt végig strandolhattuk. Irány vissza a szálloda, tusolás, átöltözés, és közben el is állt az eső.

Parish Church of Sant Romá

Vacsorázni készülődtünk, de gondoltuk megnézzük ezt a díszes templomot, ne hagyjuk már ki, ha itt vagyunk, hátha nyitva van most. Szerencsék volt, fantasztikus ez az épület. Gyújtottunk 2 mécsest, és bejártuk a templomot. A rózsaszín kupolás teremben leültünk egy kicsit, és beszélgettünk a fentiekkel. Nagyon jó érzés volt kicsit elmélyülni, régebben sűrűbben tettünk ilyeneket, az idén valahogy mindig elmaradtak ezek az alkalmak. Mindkettőnknek jól esett. És persze újra nevettünk is, megint a tengerparti, most épp naplementés ábrázoláson. 

Utolsó vacsora

Habár korán volt még, de mivel az ebéd kimaradt, és másnap tudtuk,hogy hajnalban kell kelni, célba vettük az Ocafe-t vacsoránk helyszínéül. Mivel utolsó nap volt, nem próbáltunk ki egy új helyett, itt esett a legjobban a Tapas menu, és itt volt a legfinomabb a Sangria, na és a desszert. Így újra Tapas menu-t kértünk, de utána egy Catalon pizzát is kettőnknek. Kissé sok lett. Nagyon tele voltunk. Valamiért már nem volt olyan élvezetes a Tapas menu sem. Nem újdonság, a második alkalom, és közben azért az egész napunkra rányomta a bélyegét a tudat, hogy ennyi volt, vége van, pakolni kell, és menni. Próbáltunk elvonatkoztatni ettől, de valahogy nem ment teljesen. Azért a desszertnek nagyon örültünk újra, és fizetéskor még két szívecske alakú nyalókát is kaptunk ajándékba. :)

Vacsora után én nagyon fáradt lettem. El is aludtam 10 percre, aztán Feri keltett, hogy irány a tetőtér fürcsizés, mert 7 óra van, és csak 8-ig van nyitva ugye. Egyáltalán nem volt kedvem, jég hideg volt. A víz is nagyon hideg volt. Pár percet töltöttünk csak a medencében, aztán én hintáztam, míg Feri végül visszament még a vízbe úszkált, miközben esett az eső. Nem tudom, valahogy nem volt az igazi. Fáradtak is voltunk már nagyon. Elvégre mindennap 14-15 órás programjaink voltak, és éreztük, hogy ennyi elég, pont így kerek az egész. Nem hagytunk ki semmit, amit szerettünk volna, és most már unalmas, megszokott lenne minden, ha még több napot maradnánk. Újra összeszedtük magunkat, és elindultunk az utolsó kedvenc helyszínükre a café LATINO Terrace hintaágyaihoz. Útközben lefotóztuk, amit mindig elfelejtettünk, a kis utcában a kerámia képeket a házak falain. Nagyon aranyosak voltak, egyik kis kedvenc apróság Lloret-ból.

Zombi

Nagyon nehezen sikerült választanunk, Feri nem akart megint Long Island Tea-t inni. Végül a Zombi mellett döntött, míg én egy sima Mojito-t fogyasztottam. Izabella nem dolgozott az nap este. A csaj aki helyette volt elég béna volt, az italokat is külön hozták ki. Hiányzott kicsit a Latino-s hangulat. De azért finom volt mind a két koktél! Gondultuk, megejtjük az utolsó sétát a parton. Amikor elköszöntünk kértük a srácot, hogy adja át üdvözletünket Izabellának, és köszönjük azt a pár alkalmat nagyon szuper volt.

Elkezdett esni az eső. Feri nem hozott pulcsit, és habár rajtam az ő régi pulcsija volt, amit még a hintaágyban oda is adtam, hogy ne fázzon, most azért esőben visszakértem, elvégre rajtam csak egy ujjatlan pántos vékony semmiség volt. Feri bemorcizott, a szemüvegen sem látott ki rendesen :) édes volt. Az eső elől a szálloda felé tartva 1-1 szuvenír boltba tértünk be. Nem vettünk semmit, de legalább enyhült az idő közben odakint.

Szuvenírre visszatérve. Egyik nap egy ilyen kis boltban Feri vett egy mini kézi hamuzót. Hasznos, praktikus, kell. Hogy majd milyen jó lesz a parton, meg bárhol. Persze végül egyszer sem használtuk, és ahogy én tapasztaltam nem jó a rugója vagy mi, mivel nem is lehet rendesen bezárni. Tehát van egy tárgyunk Lloret-ból szuvenírként, amit sosem használtunk, nem is fogunk, és semmi Lloret kép vagy felirat, sem hasonló sincs rajta ami Lloret-et juttatná eszünkbe :) Íme:

Visszatérve a szobánkba, még egy kicsit összepakoltunk, de már nagyon fáradtak voltunk, és kedvtelenek is, hogy menni kell, hamar elaludtunk.